Hamza Dezsõ Ákos Nyomtats Facebook share
filmrendezõ, producer, festõ- és szobrászmûvész, költõ
(1903-1993)

Hódmezõvásárhelyen született 1903-ban. Édesapja vasúti hivatalnok volt, édesanyja (Mezei Róza) háztartásbeli. A család Csongrád megyébõl került Nagyszebenbe, ahol a kis Dezsõ megkezdte tanulmányait, majd Aradra, végül Szolnokra. Ezekre az esztendõkre Hamza D. Ákos így emlékezett vissza 1986-ban: „Szüleim 1912-ben költöztek Erdélybõl Aradra, az Alföld szélére. Addig, amíg újra berendezkedtek, új lakást találtak, engem Szolnokra vittek. Anyám nõvére ott volt férjnél, és két, velem hasonló korú gyermeke volt. Mi, a két fiú és a kislány úgy voltunk nevelve, mintha valóságosan is testvérek lettünk volna. Így jártam az elemi iskola harmadik osztályát Szolnokon. Ha nem lett volna Berény a szomszédban, és nem jártunk volna nagyapámhoz, talán még el is »kunosodom«. Apám és sógora, aki lelkes kun volt, sokat ugratták egymást, hogy melyik a »különb«, a kun-e, vagy a jász? Mindenesetre mi, gyerekek, így aztán alaposan ismertük a jászok és a kunok összes kiváló tulajdonságát. De nem foglaltunk egyik mellett sem állást: minket ugyanis, ahogy volt egy kis szünidõ, vittek Erdélybe, ahol is anyáink székely atyafisága lelkesen fogadott el székelynek. Szívesen mondogatták, székelyek vagytok ti, lelkem legénykéi, »ojtott« székelyek.”
Szolnok után Kecskemét következett: itt érettségizett a piaristáknál, innen került Budapestre. Elõbb szakmát tanult, majd rajzpedagógiát a Magyar Királyi Képzõmûvészeti Fõiskolán. Diplomaosztás után Csók Istvánnak köszönhetõen kapott párizsi ösztöndíjat, amelynek összegét azzal egészítette ki, hogy bejárt dolgozni az egyik filmgyárba. A francia nagymesterektõl ellesett tudását kamatoztatta 1936 után Magyarországon, de fõként az 1938-as évet követõen, hisz néhány barátjával önálló filmvállalatot létesített, amelynek keretében szabadabban valósíthatta meg elképzeléseit. Elsõ rendezése, a Gyurkovics fiúk 1940-ben került a mozikba. 1944-ig tíz nagyjátékfilmet rendezett, majd személyes megfontolásból elhagyta az országot. Franciaországban és Olaszországban forgatott filmeket, 1953-tól pedig Brazíliában. Feleségével, a Párizsban megismert Lehel Máriával, Lehel (Rell) Mária festõnõ leányával São Paulóban telepedtek le.
Szülõföldjére 1989-ben tért vissza, azt követõen, hogy 1989-ben Szolnokon és Jászberényben kiállította munkáinak egy részét. Hagyatékukból szervezõdött meg a róluk elnevezett Hamza Gyûjtemény és Jász Galéria, mégpedig abban az ingatlanban, amelyben haláláig élt.