Lehel Ferenc

(Papos, 1885. november 13. - São Paulo, Brazília, 1975. augusztus 23.)

Festő, művészeti író. Az 1903/04-es tanévben a Mintarajziskola, majd 1906-ban a nagybányai Szabadiskola növendéke, 1908-14. között a telep iskolán kívül visszatérő vendége volt. 1909-tõl publikált művészeti írásokat. 1921-ben abbahagyta a festést. 1939-tõl Olaszországban, Londonban, majd Brazíliában élt. 1934-37 között 12 számot jelentetett meg a saját maga által írt és szerkesztett Nemzeti Művészet – Lehel Ferenc naplójegyzetei c. folyóiratból. Elméleti érdeklődéssel közelítette meg Csontváry művészetét a róla készített, sokat vitatott szubjektív hangvételű írásaiban, melyekben a festő „különcségeit” a dekadens kor rovására írta. Művészetelméleti fejtegetéseiben a történetileg kialakult kategóriák tartalmait, sokszor félreértve vagy a kor divatos eszmei áramlatainak befolyására átértelmezve megkísérelt új, saját maga teremtette rendszert kidolgozni. Trialista metafizikáját leginkább a Wölfflin rendszeréből kölcsönzött periodikus ismétlődés elméletével rokon alapelvekre próbálta meg felépíteni. Alapvető szemléleti kategóriái: a primitív, a klasszikus, a barokk kiegészül a materializmus, racionalizmus, szenzualizmus fogalmaival, és ezek valamint további alcsoportok bevonásával kísérelte meg leírni a filozófiai gondolkodás és művészeti jelenségek – szerinte – elsődlegesen ösztönvezértelte fejlődését. Több kiadott és kiadatlan művének kéziratát a Hamza Múzeum őrzi, jóllehet sosem járt Jászberényben.

A múzeum kapcsolódó kiadványa:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka