Vuics István

Vuics István(Tataháza, 1912. szeptember 2. – Baja, 2001. szeptember 5.)

Bunyevác származású festőművész, tanár. 1932-ben népiskolai tanítói oklevelet szerzett. 1937-41-ig a MKF-n Benkhard Ágost mellett, majd Boldizsár István alakrajzi és festészeti osztályán tanult, akinek később tanársegédje lett. A Főiskolai évek alatt egy nyarat a Nagybányai Művésztelepen töltött. 1945-ben tanári oklevelet kapott. 1948-76. között a Jászberényi Tanítóképző Főiskola rajztanára volt. A pedagógusi pálya mellett rendszeresen kiállított, főképp Szolnokon és a közép-magyarországi képzőművészek kecskeméti és bajai tárlatain. Tagja volt a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának (1964) és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Kedvelt témái: Baja környéki Dunaágak, a Sugovica, a Jászság, a Zagyva- és Tisza part vizei, csalitosok, Zagyva-parti utcák, a környező tanyák világa. Realista festészetében a színharmóniát igyekezte kompozíciós rendbe foglalni; a fény, a tükröződés, a szűrt fény színmódosító szerepe, az új színrelációk együttes alkalmazása érdekelte mint művészi feladat. A leegyszerűsített formák, a lényegre szorítkozó kompozíció, a nagyvonalú ecsetkezelés jellemzi festészetét. Minden műfajban festett: különösen tájképei, csendéletei, zsánerképei és figurális kompozíciói izgalmasak. 2001-ben megalakult Jászberényben a Vuics István Emlékbizottság, melynek célja a művész hagyatékának megismertetése és emlékének ápolása.
A múzeum kapcsolódó kiadványai:
A jászsági képzőművészek arcképcsarnoka
Vuics István élete és festészete