Skip to main content

Jászsági művészek
festményei és grafikái

Köszöntjük a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria honlapján!


Hírlevelünkre az alábbi űrlap kitöltésével tud feliratkozni: 

E-mail:

Név:

A hírlevél üzemeltetője:
https://lev-lista.hu

Tisztelt Látogatóink!

Múzeumunk 2024. november 14-én 14 óráig LÁTOGATHATÓ!
Megértésüket köszönjük!

Telefonos elérhetőségünk:
30/213-6911

Programajánló

2024. szeptember 30. a beadási határideje a Chiovini Ferenc freskói magyarországi templomokban című fotópályázatnak. - Az eredmény és a kapcsolódó kiállítás hamarosan...

2024. október 15. 16.30: Nagyné Koncz Éva: Fény-képek című kiállításának megnyitója Jászfényszarun.

2024. október 18. 15:00: Sáros András festőművész emlékkiállításának megnyitója Jászberényben, a Sáros András Kiállítóteremben. Megtekinthető 2024. november 24-ig.

2024. október 18. 17:00: Hamza Studio: I love Jászberény című kiállításának megnyitója Jászberényben, a Hamza Gyűjtemény és Jász Galériában. Megtekinthető 2024. november 30-ig. 


Hamza Dezső Ákos
Hamza D. Ákos

filmrendező, producer, festő- és szobrászművész, költő

(1903-1993)



Hódmezővásárhelyen született 1903-ban. Édesapja vasúti hivatalnok volt, édesanyja (Mezei Róza) háztartásbeli. A család Csongrád megyéből került Nagyszebenbe, ahol a kis Dezső megkezdte tanulmányait, majd Aradra, végül Szolnokra. Ezekre az esztendőkre Hamza D. Ákos így emlékezett vissza 1986-ban: „Szüleim 1912-ben költöztek Erdélyből Aradra, az Alföld szélére. Addig, amíg újra berendezkedtek, új lakást találtak, engem Szolnokra vittek. Anyám nővére ott volt férjnél, és két, velem hasonló korú gyermeke volt. Mi, a két fiú és a kislány úgy voltunk nevelve, mintha valóságosan is testvérek lettünk volna. Így jártam az elemi iskola harmadik osztályát Szolnokon. Ha nem lett volna Berény a szomszédban, és nem jártunk volna nagyapámhoz, talán még el is »kunosodom«. Apám és sógora, aki lelkes kun volt, sokat ugratták egymást, hogy melyik a »különb«, a kun-e, vagy a jász? Mindenesetre mi, gyerekek, így aztán alaposan ismertük a jászok és a kunok összes kiváló tulajdonságát. De nem foglaltunk egyik mellett sem állást: minket ugyanis, ahogy volt egy kis szünidő, vittek Erdélybe, ahol is anyáink székely atyafisága lelkesen fogadott el székelynek. Szívesen mondogatták, székelyek vagytok ti, lelkem legénykéi, »ojtott« székelyek.”
Szolnok után Kecskemét következett: itt érettségizett a piaristáknál, innen került Budapestre. Előbb szakmát tanult, majd rajzpedagógiát a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán. Diplomaosztás után Csók Istvánnak köszönhetően kapott párizsi ösztöndíjat, amelynek összegét azzal egészítette ki, hogy bejárt dolgozni az egyik filmgyárba. A francia nagymesterektõl ellesett tudását kamatoztatta 1936 után Magyarországon, de fõként az 1938-as évet követően, hisz néhány barátjával önálló filmvállalatot létesített, amelynek keretében szabadabban valósíthatta meg elképzeléseit. Első rendezése, a Gyurkovics fiúk 1940-ben került a mozikba. 1944-ig tíz nagyjátékfilmet rendezett, majd személyes megfontolásból elhagyta az országot. Franciaországban és Olaszországban forgatott filmeket, 1953-tól pedig Brazíliában. Feleségével, a Párizsban megismert Lehel Máriával, Lehel (Rell) Mária festőnő leányával São Paulóban telepedtek le.
Szülőföldjére 1989-ben tért vissza, azt követően, hogy 1989-ben Szolnokon és Jászberényben kiállította munkáinak egy részét. Hagyatékukból szerveződött meg a róluk elnevezett Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria, mégpedig abban az ingatlanban, amelyben haláláig élt.

A Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria története

Az 1995. július 15-én megnyílt közérdekű muzeális intézmény abból a képzőművészeti adományból és dokumentum-gyűjteményből szerveződött, amelyet Hamza D. Ákos és felesége, Hamza Lehel Mária, Lehel Ferenc Csontváry-kutató leánya 1987-ben Jászberénynek ajándékozott.

Mindkettőjük életműve Magyarországtól távol, Párizsban, Olaszországban és São Paulóban teljesedett ki. 36 évi brazíliai tartózkodás után a házaspár 1989-ben tért vissza hazájába. A hagyaték előbb a Jász Múzeumba került, majd Hamza D. Ákos kifejezett kérésére 1991 decemberében a Gyöngyösi út 7. szám alatti lakóházba, ahol a polihisztor haláláig lakott.