Hódmezővásárhelyen született 1903-ban. Édesapja vasúti hivatalnok volt, édesanyja (Mezei Róza) háztartásbeli. A család Csongrád megyéből került Nagyszebenbe, ahol a kis Dezső megkezdte tanulmányait, majd Aradra, végül Szolnokra. Ezekre az esztendőkre Hamza D. Ákos így emlékezett vissza 1986-ban: „Szüleim 1912-ben költöztek Erdélyből Aradra, az Alföld szélére. Addig, amíg újra berendezkedtek, új lakást találtak, engem Szolnokra vittek. Anyám nővére ott volt férjnél, és két, velem hasonló korú gyermeke volt. Mi, a két fiú és a kislány úgy voltunk nevelve, mintha valóságosan is testvérek lettünk volna. Így jártam az elemi iskola harmadik osztályát Szolnokon. Ha nem lett volna Berény a szomszédban, és nem jártunk volna nagyapámhoz, talán még el is »kunosodom«. Apám és sógora, aki lelkes kun volt, sokat ugratták egymást, hogy melyik a »különb«, a kun-e, vagy a jász? Mindenesetre mi, gyerekek, így aztán alaposan ismertük a jászok és a kunok összes kiváló tulajdonságát. De nem foglaltunk egyik mellett sem állást: minket ugyanis, ahogy volt egy kis szünidő, vittek Erdélybe, ahol is anyáink székely atyafisága lelkesen fogadott el székelynek. Szívesen mondogatták, székelyek vagytok ti, lelkem legénykéi, »ojtott« székelyek.”
Szolnok után Kecskemét következett: itt érettségizett a piaristáknál, innen került Budapestre. Előbb szakmát tanult, majd rajzpedagógiát a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán. Diplomaosztás után Csók Istvánnak köszönhetően kapott párizsi ösztöndíjat, amelynek összegét azzal egészítette ki, hogy bejárt dolgozni az egyik filmgyárba. A francia nagymesterektõl ellesett tudását kamatoztatta 1936 után Magyarországon, de fõként az 1938-as évet követően, hisz néhány barátjával önálló filmvállalatot létesített, amelynek keretében szabadabban valósíthatta meg elképzeléseit. Első rendezése, a Gyurkovics fiúk 1940-ben került a mozikba. 1944-ig tíz nagyjátékfilmet rendezett, majd személyes megfontolásból elhagyta az országot. Franciaországban és Olaszországban forgatott filmeket, 1953-tól pedig Brazíliában. Feleségével, a Párizsban megismert Lehel Máriával, Lehel (Rell) Mária festőnő leányával São Paulóban telepedtek le.
Szülőföldjére 1989-ben tért vissza, azt követően, hogy 1989-ben Szolnokon és Jászberényben kiállította munkáinak egy részét. Hagyatékukból szerveződött meg a róluk elnevezett Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria, mégpedig abban az ingatlanban, amelyben haláláig élt.